A rka s a holl

A rka szre ezstsen csillogott. gy alig ltszott a holdfnyben. Nem volt

lnyegesen ms, mint a szlftta zab, amelyben mozgott a tanyk fel haladva; a
lass patak, melynek partjn ldglt, vagy a fa nedves trzse, melyhez aludni
kucorodott. Nha belelgatta a farkt a vzbe, csak gy megszoksbl. Aztn
kihzta. Nem a csukktl val flelmben, azok mr rg kipusztultak a patakbl.
Pusztn, mert fzott neki. Lgatta, kihzta, lgatta, kihzta. Jtszott a sznes
halacskkkal. rtatlan jtk volt. A farkn nem volt csali horoggal, a halacskk
pedig csak nevettek rajta. meg a halacskkon.
A holl a fn nem is holl volt. Csak egy reg varj. Kopott csrrel, fnytelen
tollakkal. Szemben gyermeki rajongssal minden irnt, ami szp. Vagy szpnek
tnt. Vagy szpnek lehetett hinni. Vagy szpnek kellett volna lennie a mesk
szerint. Hitt a meskben. A mindig gyz jban, a srknyok legyzhetsgben,
s persze a kirlyfiban, aki majd eljn a fehr lovon. Szjbl sajtdarabka lgott.
Nem szelet, csak egy nagyobb falat. Ennyire futotta, s lelke mlyn tudta, ennek
is rlnie kell. Ritka kincs a sajt. Nha a kenyr is.
Meglttk egymst. A varj az reg rkt: pont olyan volt, mint egy kirlyfi a
fehr lovon. Az reg rka a varjt: ers, nagyon ers madr, es ellen vd a
szrnya, ha kitrja. A tolla fak, a hangja, mint olajozatlan lncfrsz, de a
csrben sajt. A rka szjban sszefutott a nyl. A varj szeme beprsodott a
knnytl.
-

Ht vnsgemre nekem is megadatik, hogy

A rka meg no, ht szerette a sajtot.

gy lettek egymsi. Majdnem. Mert a rka egy mst vlasztott. A varj pedig
rendletlenl hisz a meskben.