Jöhet bármi, de mindig tudd, hogy;

Am Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,

Volt itt mindig, aki bátran szólt, az erdők és mezők.
C Ez az otthonunk itt kell élnünk,
mindig voltak nagyot álmodók, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
a nincs-ből is várat építők, álma bennünk testet ölt.
G *
az el nem csüggedők. Dm Am
Am És ha gyermeked azt kérdezné; mért vagy büszke
Hány nagy gondolat és mennyi szív, rá,
C CE
ami századok múltán is tenni hív, hogy mért szebb e táj bárminél?
most is új erőt ad és lelkesít, Dm Am
E Tanítsd meg neki holt költőink énekét,
hogy naggyá légy megint! E Am
FC hogy mért él bennünk a hűség a síron túl is még!
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát, *
F Am C Hmm….
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát! *
* Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy;
Am C Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók,
Jöhet bármi, Te mindig tudd, hogy; az erdők és mezők.
FC Ez az otthonunk itt kell élnünk,
Áldott itt e Föld, a hömpölygő folyók, múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
GE álma bennünk testet ölt.
az erdők és mezők. Jöhet ezer új barát,
Am C sose keress új hazát.
Ez az otthonunk itt kell élnünk,
FC
múltunk és jövőnk, minden hozzá fűz,
G
álma bennünk testet ölt.
Am
Így lesz ez örökké.
*
Mennyi érzelem és szenvedély,
mely a téli fagyban is visszatér,
mindig új tavaszt vár és jót remél,
hogy fel ne add, hogy élj.
Nem a gyűlölet a gyávaság,
csak a Szeretet az, ami visz tovább,
hogy szebb napokban is mindig lásd
mások fájdalmát.
Bárcsak értenénk a múlt intő szavát,
az Égre vésett jelzést, mit csak Szívünk lát!
*