ACIDI-ALKALIMETRIA (SAV-BÁZIS TITRÁLÁSOK)

1. Célja:
Különböző erősségű savak, illetve bázisok koncentrációjának meghatározása.
A titrálások során a savas kémhatású oldatokat lúg mérőoldatokkal titrálunk (savmérés,
acidimetria), ill. lúgos kémhatású oldatokat sav mérőoldatokkal titrálunk (lúgmérés,
alkalimetria).
Savas mérőoldatként mindig erős savat, leggyakrabban sósav-, kénsav- és perklórsavoldatot;
lúgos mérőoldatként pedig erős bázist, leggyakrabban nátrium-hidroxid-, kálium-hidroxid- és
bárium-hidroxid-oldatokat használunk .

2. A sav-bázis titrálások elvi alapjai

A, Brönsted-féle sav-bázis elmélet
A protonátmenettel (hidrogénion átadással) járó (röviden protolitikus ) reakciókat sav-
bázis reakcióknak nevezzük.
A Brönsted-féle sav-bázis elmélet szerint a savak azok a molekulák vagy ionok, amelyek
protont adnak le (ezek a protondonorok), és bázisok azok, amelyek protont vesznek fel
(ezek a protonakceptorok). Mivel a sav-bázis folyamatok egyensúlyra vezetnek, ezért a
termékek is besorolhatók a savak és bázisok közé. Így a reakciókban konjugált sav-bázis
párok vesznek részt.

NH3 + H2O ↔ NH4+ + OH- HNO3 + H2O NO3- + H3O+

bázis1 sav2 sav1 bázis2 sav1 bázis2 bázis1 sav2

HCl + H2O ↔ Cl- + H3O+

sav1 bázis2 bázis1 sav2
Brönsted elméletében a sav és a bázis szó nem a vegyületek meghatározott csoportját jelöli,
hanem egy adott reakcióban betöltött szerepét. A vízmolekula pl. az egyik reakcióban savként
viselkedhet, a másikban bázisként.

B, Savak és bázisok erőssége

Az erős savak és bázisok disszociációja szinte teljesen végbemegy. Erős savak és bázisok
esetén gyakorlatilag az összes sav-, illetve bázismolekula disszociál, a bomlatlan molekula
mennyisége elhanyagolható.
HNO3 + H2O ↔ NO3- + H3O+ HNO3  = NO3- = H3O+
H2SO4 + 2 H2O ↔ SO4 + 2 H3O H2SO4  = SO42- = 2∙H3O+
2- +

Gyenge savak és bázisok disszociációja (hidrogén-ion átadása) nem teljes mértékű, csak
részben disszociálnak. Míg az erős savak és bázisok esetében a disszociáció 100%-nak
tekinthető, a gyenge savak és bázisok esetében a disszociáció 100%-tól jóval kisebb.
Gyenge savaknál az egyensúlyi folyamatot jellemző Ksav (savi disszociációs állandó, röviden
savállandó) értéke jellemző a sav erősségére: minél kisebb a Ksav értéke, a sav erőssége annál
kisebb. A bázisokra a fentiek ugyanúgy érvényesek, csak a bázisokra a Kb (bázikus
disszociációállandó, röviden bázisállandó) jellemző.
Ecetsav példáján keresztül: CH3COOH + H2O ↔ CH3COO- + H3O+
Egyensúlyi állandó felírása:
[CH3COO−] ∙ [H3O+]
K=
[CH3COOH]∙ [H2O ]

1
A víznek, mint oldószernek gyakorlatilag a koncentrációja nem változik, mivel sokkal
nagyobb mennyiségben van jelen, mint a disszociált ecetsav. Ezért a víz koncentrációját
állandónak tekinthetjük és egybe vonhatjuk az egyensúlyi állandóval.

[𝐂𝐇𝟑𝐂𝐎𝐎−]∙[ 𝐇𝟑𝐎+]
K ∙ [H2O] = [𝐂𝐇𝟑𝐂𝐎𝐎𝐇]
= Ks

A bázisok erősségét a savakhoz hasonlóan fejezzük ki, az ammónia példáján keresztül:

NH3 + H2O ↔ NH4+ + OH-

[NH4+]∙ [OH−]
Kb =
[NH3]

C, Közömbösítés
Savak és bázisok egymással történő reakcióját közömbösítésnek nevezzük. A reakció
során só és víz keletkezik. Ha a közömbösítési folyamat semleges hatást eredményez, akkor
a folyamatot semlegesítésnek nevezzük.pl.
HCl + NaOH → NaCl + H2O H2SO4 + 2 NaOH → Na2SO4 + 2 H2O
CH3COOH + NaOH → CH3COONa + H2O
Sav-bázis titrálásoknál a reakció lényege minden esetben a savból származó oxónium-ion
(hidrogén-ion) és a bázisból származó hidroxid-ion közötti reakció:
H3O+ + OH- = 2 H2O
A semlegesítés akkor fejeződik be, amikor az oldathoz adott sav (vagy bázis) mennyisége
egyenlő a vizsgált bázis (vagy sav) mennyiségével.

D, Kémhatás, pH
A vizes oldatok jellemző adata a kémhatásuk.
Egy oldat kémhatását az oxóniumionok és hidroxidionok koncentrációja, vagyis a két
ion mennyisége határozza meg. Egy oldat
-savas kémhatású, ha az oxóniumion-koncentráció 10-7 mol/dm3 értéktől nagyobb
(vagyis a [H3O+] > [OH-] ),
-lúgos kémhatású, ha a hidroxidion-koncentráció 10-7 mol/dm3 értéktől nagyobb,
(vagyis a [H3O+] < [OH-] ),
-semleges kémhatású, ha a két ion koncentrációja megegyezik.
Mivel ezekkel a kis koncentrációértékekkel nehéz számolni, Sörensen (szörenzen) dán
kémikus javaslatára bevezették a pH fogalmát. (a pH a latin „hidrogén hatékonyság”
megfelelő rövidítése).
A pH (hidrogénkitevő, hidrogénexponens) az oldat oxóniumion (hidrogénion)
koncentrációjának negatív tízes alapú logaritmusa.
pH = -lg H3O+ vagy pH =-lg H+
A pH értéke vizes oldatokban 0 és 14 között változik:
-savas kémhatású oldatoknál pH = 0….7
-lúgos kémhatású oldatoknál pH = 7….14
-semleges kémhatású oldatoknál pH = 7.

2
3. Titrálási görbe
A sav-bázis reakciók lejátszódásakor az oldat pH-ja folyamatosan változik, az
egyenértékpontban ez a változás hirtelen nagymértékű, ugrásszerű. Ha a pH-t a merőoldat
fogyás (vagy a titrálás százalékának) függvényében ábrázoljuk, az úgynevezett titrálási
görbét kapjuk. Az egyenértékpont pH-jának ismeretében pedig kiválaszthatjuk a titráláshoz
leginkább alkalmas indikátort.
Az ekvivalenciapont nem mindig pH=7,00-nél lesz, hanem a reakcióban keletkezett só
hidrolízisétől függően a savas, vagy lúgos tartományba tolódhat.
ERŐS SAV-ERŐS BÁZIS TITRÁLÁSI GÖRBE
(meghatározandó anyag az erős sav, mérőoldat az erős bázis)

14

12

10

8
pH

0
0 50 100 150 200
Titráltsági fok / %

3
Erős sav erős bázissal történő titrálásakor az erős bázis mérőoldat adagolásánál a pH
fokozatosan nő. Az ekvivalenciapont közelében a rendszer igen érzékeny, már 1 csepp erős
lúg mérőoldat hozzáadására is ugrásszerűen változik a pH (pH-ugrás). A pH-ugrás igen nagy,
akár kb. pH1 = 4-től pH2 =10-ig is tart. Az ekvivalencia pont pH-ja 7 lesz, mert a rendszer
pH-ját a víz disszociációs egyensúlya határozza meg: H3O+ + OH- = 2 H2O
Az ekvivalenciapontban a pH változás annál nagyobb, minél töményebb oldatban végezzük a
titrálást.

ERŐS-BÁZIS-ERŐS SAV TITRÁLÁSI GÖRBE

(meghatározandó anyag az erős bázis, mérőoldat az erős sav)

Erős bázis és erős sav reakciójánál a görbe lefutása ellentétes lesz. Például a görbe indulhat
pH = 13-ról és titrálás közben az erős sav hozzáadására csökken a pH. Az ekvivalencia pont
pH-ja 7 lesz.

GYENGE SAV-ERŐS BÁZIS TITRÁLÁSI GÖRBÉJE

(meghatározandó anyag a gyenge sav, mérőoldat az erős bázis)

Ha gyenge savat titrálunk erős bázissal, akkor a gyenge sav oldatában nem disszociál teljes
mértékben, ezért a kiindulási oldat pH-ját a savi disszociaciós állandó határozza meg. A
titrálás folyamán az egyenértékpontig gyenge sav és sójának puffere van jelen. Az
ekvivalenciapontban a lúgosan hidrolizáló só szabja meg az oldat pH-ját. Az egyenértékpont
után a feleslegbe kerülő erős bázis koncentrációja határozza meg az oldat pH-ját.

4
TÖBBÉRTÉKŰ SAV-ERŐS BÁZIS TITRÁLÁSI GÖRBÉJE
(meghatározandó anyag többértékű sav pl. foszforsav, mérőoldat erős bázis)
A foszforsav háromértékű, középerős sav. Ezért titrálási görbéjén is több egyenértékpont
figyelhető meg. A disszociációs lépcsők olyan savak esetén különböztethetők meg, ahol az
egymást követő lépcsők disszociációs állandóinak aránya nagyobb, mint 103. Foszforsav
esetén ez teljesül.
A titrálás első egyenértékpontja 4–5 közötti pH-nál, a második 9–10 közötti pH-nál van. A
harmadik egyenértékpont pH = 11-nél kezdődik, de pH = 13-nál még nem fejeződik be. Ezért
a titrálási görbén a harmadik egyenértékpont nem figyelhető meg:

Az első és második egyenértékponthoz tartozó fogyások azonban jól mérhetők. Ideális

esetben fennáll, hogy V2 = 2·V1. Az első egyenértékpontból számított eredmény pontosabb,
mert nagyobb a változás, meredekebb a pH-ugrás. Megfigyelhető a harmadik disszociációs
lépcső kezdete is, ez azonban nem teszi lehetővé a foszforsav háromértékű savként való
meghatározását.

4. Sav-bázis indikátorok
A sav-bázis indikátorok olyan színezékek, amelyek maguk is gyenge savak vagy gyenge
bázisok, és más színt mutatnak disszociált és disszociálatlan formában. Például a
fenolftalein indikátor gyenge sav, a disszociálatlan molekula (HIn) színtelen, az indikátor
anion (In-) színe piros (ciklámen): HIn + H2O ↔ In- + H3O+
Az indikátor maga is fogyaszthat mérőoldatot, ezért az előírt indikátor mennyiséget be kell
tartani.
Átcsapási pont: az a pH érték, amelynél az indikátor két alakjának (a disszociált és
disszociálatlan alak) színe egyenlő koncentrációban van jelen. Például a fenolftalein
átcsapási pontja pH = 8,5. Mivel titrálás közben szemünk az új színt már 10% jelenlétében
érzékeli, ezért nem átcsapási pontról, hanem átcsapási tartományról (pH tartományról)
beszélünk. Néhány sav-bázis indikátor:

5
Mindig olyan indikátort kell választani, amelynek az átcsapási tartománya a titrálási görbe
ugrásszerű változáshoz tartozó szakaszába esik.

Az indikátorok színátcsapását befolyásoló tényezők:

1. indikátorkoncentráció (csak híg oldatok): kétszínű indikátor esetén független,
egyszínűnél nagymértékben függ
2. oldott szén-dioxid→ megszüntetése forralással vagy zárttéri titrálás
3. idegen semleges sók
4. oldószerek
5. hőmérséklet (szobahőmérsékleten titrálunk!)

Fontosabb sav-bázis indikátorok és felhasználhatóságuk :

Erős sav: metilnarancs, metilvörös, fenolftalein
Erős lúg: metilnarancs, metilvörös, fenolftalein

6
Gyenge sav: fenolftalein
Gyenge lúg: metilnarancs, metilvörös
Keverékindikátorok: az indikátorok színátcsapási tartományát csökkenthetjük és ezáltal az
indikálást érzékenyebbé tehetjük. (Ilyen pl. a timolkék és krezolvörös 3:1 arányú keveréke;
metilvörös és brómkrezolzöld 1:3 vagy a metilvörös és metilénkék)

A reakció végpontjában a pH értéket a reakcióban egymásra ható egyenértékű sav és bázis

erőssége határozza meg.
Egyenértékű erős sav és erős bázis egymásra hatásakor a pH = 7.
Például: HCl+ NaOH = NaCl+ H2O
Egyenértékű gyenge sav és erős bázis egymásra hatásakor a pH ˃7, mert a gyenge sav
erős bázissal alkotott sója (Na2CO3) keletkezik, amely lúgosan hidrolizál.
Például: H2CO3 + 2 NaOH = Na2CO3 + 2 H2O
Egyenértékű gyenge lúg és erős sav egymásra hatásakor a pH ˂ 7, mert a gyenge lúg
erős savval alkotott sója keletkezik, amely savasan hidrolizál.
Például: NH3 + HCl = NH4Cl

5. Sav-bázis mérőoldatok
HCl-mérőoldat: tömény sósavból hígítással készítjük; koncentrációja tárolás közben
változik, az elkészítés után a meghatározott érték stabilnak mondható. Az elkészítés során
20%-kal többet kell bemérni, mert a sósav gőzölög.

NaOH-mérőoldat: készítésénél ügyelni kell arra, hogy lehetőleg karbonátszegény nátrium-

hidroxidot használjunk fel az oldáshoz és a hígításokhoz mindig frissen kiforralt és lehűtött
desztillált vizet alkalmazunk. Ugyanis a karbonát tartalom – főleg gyenge savak titrálásakor-
bizonytalanná teszi az indikátorok átcsapását és így nagy hibát okozhat.

Ba(OH)2-mérőoldat: (ha teljesen karbonátmentes oldatra van szükségünk)

A bárium-karbonát oldhatóságának visszaszorítás érdekében a mérőoldat a bárium-hidroxidon
kívül egyéb vízoldható báriumsót (BaCl2 vagy Ba(NO3)2) is tartalmaz. Mivel a levegő szén-
dioxid tartalmának beoldódását a mérőoldatba nem tudjuk megakadályozni, ezért állás közben
az oldatból bárium-karbonát csapadék válik ki, ennek következtében a koncentrációja
állandóan változik, így koncentrációját a mérések előtt gyakran kell meghatározni.

Titeralapanyagok:
Sav: KHCO3 vagy pontos koncentrációjú lúg mérőoldatok (leggyakrabban NaOH-
mérőoldat)
Lúg: kristályos oxálsav (COOH)2∙2H2O vagy a nátrium-oxalát (COONa)2 vagy
NaOH-oldat esetén kálium-hidrogén-dijodát KH(IO3)2 vagy pontos koncentrációjú sav
mérőoldatok
Ha pontos koncentrációjú sav-, ill. lúg mérőoldattal állítjuk be a mérőoldatainkat, a két oldat
koncentrációjának meg kell egyeznie.

7
6. Az acidi-alkalimetriás titrálások típusai:
A, Közvetlen sav-lúg meghatározások:
Erős sav meghatározása erős lúggal. Például: HCl + NaOH = NaCl + H2O.
A végpontban a pH = 7. A nagy pH-ugrás miatt az indikátor lehet például:
metilnarancs, metilvörös, fenolftalein, stb.

Gyenge sav meghatározása erős lúggal. Például:

CH3COOH + NaOH = CH3COONa + H2O.
A végpontban a pH ˃ 7. Az indikátor lehet, például fenolftalein, timolftalein, stb.

Erős lúg meghatározása erős savval. Például: KOH + HCl = KCl + H2O
A végpontban a pH = 7. A nagy pH-ugrás miatt az indikátor ilyen estben lehet, például:
metilnarancs, metilvörös, fenolftalein, stb. Az erős lúg a levegőből szén-dioxidot köthet meg,
ezért a titrálás közben a végpont előtt ki kell forralni a titrált oldatot.

Gyenge lúgok meghatározása erős savval. Például: NH3 + HCl = NH4Cl

A végpontban a pH ˂7. Az indikátor lehet, például: metilnarancs, metilvörös, stb.

B, Kiszorításos titrálások:
Ha valamilyen gyenge savnak erős bázissal alkotott sójára (például: Na2CO3) erős sav hat, az
erős sav kiszorítja sójából a gyenge savat:
Na2CO3+ 2 HCl = 2 NaCl + CO2 + 2 H2O
A zavaró szén-dioxid miatt a reakció végpontban ki kell forralni az oldatot. Az indikátor
ebben az esetben lehet metilnarancs.